Ma hazamegyek. A nővérek az utolsókat szúrják. Az értékek javulnak. Reggel a doktornő kettő órára becsüli, hogy kész lesz a zárójelentés és mehetek!

Mindenki teszi a dolgát, de mintha még lassabban menne az idő. Az utolsó kórházi kaják. Meglepő lesz amit mondok, de izlik, legalábbis a főtt étel jó, de sok a zsemle. A dietetikus szerint is, ma megbeszéltem vele, lehet sok zöldséget, gyümölcsöt enni a sok zsömle helyett. Láthatóan örül mindenki, hogy egy épkézláb ember távozik, itt én voltam az egészség mintaképe, az én betegségem smafu. Szerencsésnek érezhetem magam!

Egy vizsgálat maradt hátra, nyaki ultrahang, nincs semmi probléma ott sem, a vizsgálat nagy része digitális videó- és hangvágás, az információ kinyerése a digitális zajból. A UH doki elmehetne profi vágónak bármelyik stúdióba.

A vizsgálat miatt borul az időrendem, ez azért jó, mert kiderül, hogy lehet a menetrendet kijavítani.

Mert mostantól szigorú menetrend szerint kell éljek. Előre is elnézést mindenkitől, de bizony lesz olyan, hogy egyszer csak elkezdek enni, eltűnök szúrni, stb. Valahogy így:

Kelés, mérés, szúrás, evés, futás, mérés, evés, mérés, szürás, evés, mérés, evés, mérés, szúrás, evés, mérés, evés, mérés, szúrás, alvás. Kötött időben. A maradék időmben ráérek.

Elbúcsúztam Gróf úrtól, aki csak koros, mindene kopott, nem beteg. Jöl megvoltunk, szerencsére egyikünk sem volt beteg. Negyven éve cukros. Ennyi nekem is elég lesz. Viszontlátásra az óbudai piacon!

IA értem jött, együtt megyünk haza, nagyon jó dolog.

Itthon vagyok, már az utcán rendetlenkedek, cseresznyét és meggyet eszem a fáinkról. Isteni! Az itthoni menű is isteni.

A cukor témát lezárom, többet ez nem lehet a téma. Derűsen nézek a jóvőbe, ezt fogom tudni kezelni. Elnézést, ha túl részletes voltam az elmúlt napokban, ez a téma volt az életem, és az ipad kiváló fénykép és videó rögzítő eszköz, higgyétek el, sokkal naturálisabb is lehettem volna...