Éjjel háromkor mérés. Fél hatkor mérés és vérvétel. Egy kémcsőnyi vizelet.

Reggel jön egy nővér és csodálkozik rajtam, mit keresek itt. Hát betévedtem. Megenyhül és küld reggelit. Pazar! 2 barna zsemle, lapsajt, ráma. Már rámfért, elmajszolom. Újabb nővér inzulinnal, legközelebb várjam meg az inzulint a kajával. Ok, igazodom.

Levente is kap egy tockost, mért csenget (kérték rá), sebaj. Tanuljuk a helyet.

Ebéd: gombaleves, piritott máj, petrezselymes krumplival, uborkával. Előétel inzulin persze. Azért meglepődtem. Semmi különlegesen ehetetlen, ehelyett egyszerű étel. Hol a diéta?

Ebéd után átraknak egy másik szobába, kétszemélyes, majd este lesz társam. Ebéd után jön a diatetikus, és oktat. Teljesen meglepő amit mond. Bármit lehet enni, csak megfontoltan, előre tervezve. A cukrot mondjuk nem javasolja, de azt lehet pótolni ma már. A szénhidrát pedig kell. Meg kell ismerni, tudni kell az adagot, de kell. Persze sok mindent csak érintőleg, de a dolog nem lehetetlen! Menni fog ez.

Jön a doktornő is, kisérlet indul, a vacsi felét ne egyem meg, cserébe reggel diagnózist tud felállítani. Nem gond.

Most este nyolckor már nem vagyok ebben biztos. Mint a farkas. Egy egész zsemlét megspóroltam, de kezdek éhezni.

Járt bent anyám, nővérem, hoztak egy kis hazai olvasni valót. Akkor azt eszem meg!

Reggel IA hozott egy ventillátort, így egész rendben vagyok. Lassan hülni fog a szoba, csak meg ne fázzak!