mandeblog

Erősen szűrjük az előadásokat, csak a legérdekesebbekre megyünk be, a többi labor.

Délután buszos városnézés, Wolfgang idegen vezetésével. Fanyar humorú előadás, tört magyar kiejtéssel. Jól szórakozunk: a poroszokból parasz(t)ok lesz, és más hasonló pontatlanságok. Érdekes, hogy sok épületnek van beceneve: a zöld Svéd nagykövetség beceneve pl. IKEA konyhabútor, és tényleg, balra fent van a mikró… A város maga kellemes meglepetés: délután 3 és 6 között simán közlekedik a busz, dugó nincs. Nincsenek magas épületek, de minden nagy, ami nem háromszáz méteres az már csak trafik lehet. Megállunk a Checkpoint Charlie-nál is, itt sincs már a falból, de a határbódé még áll, itt készítettünk néhány fotót is.

A város közepe a fal miatt üres volt, rengeteg friss épület van, nagyon látványosak! A túra végén elégedetten szállunk le a buszról.

Este kezembe veszem az irányítást: van egy csoda térképem, azon egy metró megállót lányaim keresztanyja megjelölt egy postIT-el: Kocsmák, kurvák, buli. Kedves keresztmama, a környék valóban a következő nevezetességekkel bír: Kocsmák, kurvák, buli. A kocsmákban István arra tud csak figyelni, hogy szerda van és tele vannak. Én Hódy úrral (MS Sharepoint presale) inkább a poharamra figyelek. Leteszteltünk 4-5 kocsmát, brutális. A legviccesebb hely az volt, ahol a bemenetel fizetős volt, de a WC nem működött, ezt egy felirat hirdette, illetve ajánlotta a szemben lévő építkezést, ha mégis kellene. Volt velünk két HM-s kolléga, a térképhez nem értettek, de folyton a számítógépről beszéltek. Sebaj, Árpi már nem hall, csak lát és beszél. Bolyongunk az utcákon, megtaláljuk a sztriptízbárt, de ott nagy hiba van! No cash mondja az ajtóálló, de ez már csak az ő baja, mivel cash nincs nálunk, kártyával akarunk fizetni. Na ilyen későn ilyen hely már nincs nyitva, feladjuk hazamegyünk. Kettőre otthon vagyunk. Folytköv.

Mára kiderült, hogy sosem lett folytatás... (2013.11.11)

Szivatóval indulunk, a második előadásra beérünk. Pihenés képpen beülünk a laborba: előre kialakított feladatokat lehet végig csinálni két képernyős gépeken, bal monitor a gyakorlat tárgya, jobb oldal a feladat leírása. Végig kattintunk pár feladatot, hitetlen profi dolog, nagyon hasznos feladatok. Bárcsak otthon is meg lehetne ezeket csinálni! Aztán rájövünk, a doksit haza lehet küldeni! Küldtünk is párat. Remélem lesz erőnk ezeket otthon átfutni! Gyuri, Sekito is kap párat, remélem nem törölték helyből…

Ebéd után már látható, ma nem megyünk sehova. István foga nagyon fáj, arca nem az igazi. Az én fogam is fáj, nem nézek tükörbe, nekem nem torzul!

A hotel közelében (ami a város határában van) keresünk vacsit, pizza lesz belőle. Hamar alszunk.

A konferencia: válság van, egy cég egy pakk. Istváné lesz. Válság van bent is: Az átugrott reggelit nem tudjuk pótolni, korgó gyomorral indítunk. Hamar kiderül, milyen témák vannak, tavaly egy 100 oldalas könyv segített, most (válság) A8-as füzetke. Estére, azért már tudjuk kezelni, lesz minden nap érdekesség. Órákig lehet tévelyegni egy igazi poroszos épületben (bazi nagy, minden fehér, über ronda), ráadásul még a jelzőtáblák sem használhatóak. Az ebéd nagyon változatos, de gyakorlatilag nincs hús (válság). Üdítő van, jéghideg, az se kell…

Végül megtaláljuk a Labort, ahol két képernyős munkahelyek vannak, az egyiken egy gép, a másikon egy doksi, és mindent ki tudunk próbálni, amiről az előadások szólnak. A doksikat akár haza is lehet küldeni, nagyon király! Sokat tanulunk!

Most este 6 van, indulunk a fal lebontásának 20 évfordulójának ünnepségére.

Este a program kissé határozatlan: cca. 25 hülye informatikus éhen-szomjan elindul a városba. István nem bízik a sikerben, eszünk egy dönert, hozzá dobozos kólát, kísérletező  kedvemben és schipp-schuppot iszom. Pont mint a neve: narancsos kóla. Aztán csipp-csupp ragad a szám. Király!

Csatlakozunk a magyar erőkhöz. Itt 1 órával korábban sötétedik, esik. Városnézés kocsmából. A második már jó is! Három emelet tele sörrel. Hárman rendelünk három méter sört. A pincérnő azt mondja az sok lesz, jó legyen kettő! Kihozza: 8db két decis pohár négy típus sörből egy méteres tálcán. Látványos, de sör nem túl jó. Városnézés kocsmából: A Fal lebontásának 20. évfordulója, tűzijáték. Akkor erre korn-t igyunk. A helyi méreg.

Végül  elindulunk a harmadik kocsmát keresni, a Branderburgi kapu irányába. Az ünnepnek vége, a záró büfék között. Kapunk engedményes nassokat. Mondom, az ünnepnek vége. Azért van még cirkusz: Kedves lilahajú Brünhilda kissé ittasan a kiürült ünnepi díszletek között igen hangosan szídja a rendszert. Jön néhány könyves szekrény, Brünhildával felmossák a rendezvény helyszínét. Sehol egy ellenzéki tudósító, mi nyugodtan esszük tovább a nyamnyákat. Brünhilda rendezve. Lassan mi is. Kóválygunk még a környéken, kettőre ágyban vagyunk.

Az idei TechED kicsit más körülmények között alakult, mint tavaly: Az üzemeltetés és fejlesztés összeolvadt, a két terület vegyesen szerepel a műsorban, ezért Bondár Istvánnal mentem. A helyszín Berlin, ami viszonylag közel van, így autóval megyünk, a repülő árának harmadáért.

Tekintettel a távolságra vettem pár Túró Rudit, le is fényképeztem. Elég lett, mire Berlinbe értünk nem fogyott el, lesz hazafele is. Útközben nem történt semmi, felváltva vezettünk, probléma egy szál se. Prágában gondoltunk ebédelni, megálltunk. Az első hely egy kedves sarki vendéglátó, ahova nem tudtunk bemenni se, csak nehezen: Az ajtó mögött volt a darts pálya, szerencsére a másik irányba hajigálta Bohumil a játékeszközt, esélye sem volt eltalálni, de meglöktem az ajtóval, kissé morcosan állt odébb. A pult mögött kedves Marica, kérdem fényes cseh tudásomat csillogtatva: Tepla jedla?, ami  remélem azt jelentette: Meleg étel?.  Jön a válasz 2 perben, egy kukkot sem értek, illetve az utolsó szó ismerős: nyemám, azaz nincs. Vasárnap fél kettő, és nyemán. Na mindegy, szemben is van valami, bemegyünk, kecsegtető a hely (senki nem eszik, de van étlap), a helyzet nehezítésére van még egy kérdésem: mozsná platyit euró? Nye mozses. Most se eszünk… Szendvics, Túró Rudi Berlinig.

Berlinben a szállás hamar megvan, a reggeli 20 Euró, az Internet 20 Euró, a levegő 20 Euró. Nem lesz ez így jó. Elmentünk a helyi nyugdíjas klubba vacsizni, korrekt kaják, jó sör. 60 év alatt nincs vendég, csak mi, a falakon giccs parádé, hiába ez a kertitörpék országa! Később újabb magyarok csökkentik az átlag életkort. István fizet: The bill please!, erre kapunk még 2 sört… Cálen bite!- mondom én, erre már a számla jön. Az az érzésem, errefelé az angol nem világnyelv, Pista!

Másnap. Gyurit nem is ébresztem, kiakasztom a Do not disturb lapot az ajtóra. Később Gyuri mondja, az ötlet jó volt, de a lap másik oldala arról szól, hogy it kérem takarítsanak, ezért felkeltik. Ötlet 5, megvalósítás 1.
Egyedül tujáztam át a Tech-Ed-re. Próbálok frissnek tünni, van érdekes előadás ma is bőven.
A harmadikon elalszom. Ebéd után Gyuri is érkezik, addig én zombiként alszom, ott ahol lehet.
Négy órára kialszom magam 1-2 perces adagokban. Mindenre emlékszem.
Délután körvonalazódik az este programja: a mag ott folytatja, ahol abba hagyta. Hazamegyünk és rákészülünk. Szunya.
Este be a kocsma negyedbe. Nincs preferált hely, elmegyünk 40 kocsma elött, valami mást keresünk. A 40-edik jó. Hogy miért ez, nem tudom, de valamit tud a hely, bent még tíz magyar IT professional. Kaja után megismétlődik a tegnapi este, csak most két különböző kocsmában. Az utcán koko és hasis árusok, valamint elképesztően randa kurvák. Nem lehet csak úgy elmenni mellettük, a végén már négy lóg az emberen, és húzza valahová. Mindez a fő utcán, igaz már megint három az óra.
A két este tanulságai:
A helyi szokásról: van aki minden este így járt el, és minden este kocsmázott, ma már csak rá kell tölteni, felettébb olcsó módszer.
A szakmai: minél nagyobb egy cég annál nagyobb az IT-n belül a káosz.

Reggel arra ébredtünk, hogy szünetelünk, már ami a Tech-Ed-et illeti. Várostnézünk.
maps.google.com és keressük a Picasso múzeumot. Meg van! 10 perc alatt oda metrózunk. A helyszinen nincs semmi múzeum. Ennyit a google-ről. Térképet kellene venni! Az ujságosnál van is, de nem túrista verzió. Na jó, akkor menjünk a Ramblasra, ami az itteni váci utca, majd ott kapunk. Végül nem is térképet vettünk, hanem egy fénykép gyüjteményt, amiben térkép is van. Ez a könyv a jövő héttöl a Macinál lesz, tőle lehet kölcsönözni. Érdemes. Gyakorlatilag minden benne van, ami fontos Barcelonában.
A Picassó múzeum ezek után meglett. A város egyébként gyalog is meghódítható, az érdekességek zöme a budapesti Nagykörút által bezárt méretű területen van.
Folyamatosan tesztelem Gyurit, de bírja még a sétát. Akkor következő célpont a tenger. Térd fölé felhajtott nadrággal gázolunk a 12-15 fokos vízbe. A hullám természetesen felcsap a feltekert nadrágig. A következő két óra sétát vizes nadrág szárral tesszük meg. Néha megállunk, leülünk egy kávéra (Gyuri) és sörre (Rudi).
A városra egyébként a vegyes saláta a leginkább illő jelző. Epületek a gótikától egészen a 21. századig. Rengeteg helyen építkeznek, és ami ma készül, az szinte mind merész és szép egyszerre. Képek jövő héttől Macinál.
Este országok napja, ami annyit jelent, hogy minden ország külön elvonul egy étterembe, ahol találkozik honfitársaival, megetetik, megitatják. A hivatalos program kb. 11-kor véget ér, ezután a mag tovább megy. Mi is. Nyolcad magunkkal kiülünk egy nyitott teraszra, megbeszéljük mekkora szívás az élet, pl. a Microsoft miatt.
Gyuri whisky-t kér a kólájába, de elszámolja magát: pincér egy nagyobb pohárban nehány darabka jégre önti a wiszkit, és közben minket figyel. Tágul is a szemünk, addig tölt amíg egy deci kólának marad csak hely. Gyönyörű. Ez nem is dupla ez már tripla. Bezár a terasz, bennt folytatjuk. A kínai maffiózónak tűnő pincér megismétli a kinti mutatványt. De ez már egy másik nap 3. órája.