Ott kell folytatnom, ahol abba hagytam:
Nyugodtan ülünk a repülő téren hétfő reggel és várjuk, hogy egy működőképes, bebootolt repülő végre elszállítson minket. Észrevettük, hogy az általunk nyomtatott repülőjegyen a következő reklám mondat van a bal felső sarokban: virtually there. Ezek szerint senki nem számít arra, hogy valóban repülni is fogunk?
A megvilágosodás közben sasoljuk, hátha mégis. Egy kicsi, fránya real repülés. 2000 km. Már megint késik. Jó virtuálisan vásároljunk. Bemegyek a boltba. Szalámi, libamáj, unikum. Túró Rudi? Túró van. És akkor a következő hang ereszkedik a plafonból: Mr Mandeville and Mr Tarnai! Last call for Lufthansa 4553 to Munich! Please be boarded immediately at gate 29! Futás! A két barom két irányból 4 másodperc alatt ott terem. A hölgy a pultnál csak ennyit mond: késésig váratni egy gépet! Merre jártak. Itt ültünk, de valamiért nem láttuk, hogy mások már beszálltak…
Újra a buszon. Csak mi ketten. Nem párásodik az üveg, nincs meleg, nincs légkondi fagyasztás, mégis furán érezzük magunkat. Fel a gépre! Senki nem mosolyog, mi se! Schuldigung! Az utolsó sorban ülünk le egymás mellett. Gimmi five! Kicsit törlesztettünk! 12 óra késésért cserébe 8 perc késés. Korrekt! Velünk nem lehet lacafacázni!
Gyuri valami nyomja az oldalam! Ja a térded! Két ekkora ember ekkora helyen. Előre kiszámolták! Mégis lacafaca! Az utolsó sorban az ülés nem dönthető. Gyuri, ha előre akarsz dőlni, akkor szólj, addig kinyomom a kabin oldalán a vállam! A stewardess már mosolyog! Ő a schuldingung!
Barcelona. A taxisofőr ilyen szállodáról még nem hallott. Elmondom, hol van. Comprender?
A szállodában tudjuk, jó helyre jöttünk. Két magyar a recepció előtt nyomkod két notit. Itt kell bejelentkezni. Que? Ja dehogy, csak a nyolcadikon rossz a wifi. Ezek bolondok bólintunk Gyurival egymásnak! A negyediken? Ott soha nem is volt! Bamme! Fent az első dolgunk a netre akaszkodni. A közutas kártya szembe köp, wifi nincs, a falba dugjuk a közutas notit, füstöljön az. Link van. Más nincs.
Két órája megy a konferencia, nézzük meg! OK! Hol van? Nem tudjuk. Itt nincs. Akkor kávé van. És tényleg, mire megisszuk, megjön az ihlet. A recepciós magyarok csak tudják!
A helyszín. Minden simán megy. Csomagot nem kapunk, de mindegy. Beülünk. A mai adag: 2-2 előadás nekem egy közepes és egy gyenge jut, Gyuri már négyest is oszt.
Szünet. A donut az kurva jó! Már értem az amcsi hekusokat. A jó előadásokra nem lehet beférni. Majd gyorsabbak leszünk. Itt vége a napnak. A főelőadóról a guide ezt emeli ki: 12 évig volt a Novell ZenWorks fejlesztési vezetője. Ezek szerint már látott működő rendszert. Mellesleg a folyosón 42”-os LCD-k dicsőítik a Microsoft-ot. Van egy hibás diszkre panaszkodó is, nem tud bootolni, innen tudjuk: Debian linux-ok. Az előadás végére kikapcsolták, hátha nem vettük észre. Lacafaca! Csomag is lett. A Gyurin vicces az XL-es póló.
A szálloda negyedik emeletén már van wifi. SSID: GOYO_ASUS_PAP. Alakul. A szomszédok kitiltva. Egyelőre én is.
Folyt köv.
