Már nem számolom a vérvételeket, a cukor méréseket. A cukor mérés ujjbegyekbe bökéssel indul, viccesen kis mennyiség vér elég hozzá, nulla seb, de az ember érzi utána. Mostanra minden ujjam érzékeny, az ipad is egyre keményebb. Talán a Twist Olivérben volt, hogy a zsebtolvajok újjait felsebezték, hogy érzékeny legyen, így javítva a matatás hatékonyságát a zsebekben. Nos lassan én is mehetek zsebet tolvajlani.

Az új szobatársam Gróf úr, egy idősebb úriember, ő a székletével küzd. Vicces jelenet volt, amikor este gyógyszer helyett a kanül lezáró kapukját vette be. A nővér kicsit kiakadt, de utána járt, nem lesz baj, a széklet probléma megoldja. Reggel nevetve mesélte, hogy kicsit rücskös volt és kemény, de a mai gyógyszereknél nem volt nagyobb, és nem volt keserű.

Ma úgy tűnik vége a kisérletezésnek, kezd rendeződni a helyzet, beáll a rend: napi 6 kaja, meghatározott időpontokban, meghatározott szénhidrát bevitellel, inzulin naponta háromszor, egyelőre. Mától magamat szúrom hasba, így már látom a tűt, nem kicsi.

Kaptam olvasni valót a betegségről, azt lapozgatom.

Gróf úr cukra alacsony, folyamatosan etetik. Azért éhes vagyok...

Este már maganak szúrtam az inzulint, tréfásan hasba szúrom magam, nyomok, várok, kihúzok. A nővérnek jobban megy...