Az idei TechED kicsit más körülmények között alakult, mint tavaly: Az üzemeltetés és fejlesztés összeolvadt, a két terület vegyesen szerepel a műsorban, ezért Bondár Istvánnal mentem. A helyszín Berlin, ami viszonylag közel van, így autóval megyünk, a repülő árának harmadáért.
Tekintettel a távolságra vettem pár Túró Rudit, le is fényképeztem. Elég lett, mire Berlinbe értünk nem fogyott el, lesz hazafele is. Útközben nem történt semmi, felváltva vezettünk, probléma egy szál se. Prágában gondoltunk ebédelni, megálltunk. Az első hely egy kedves sarki vendéglátó, ahova nem tudtunk bemenni se, csak nehezen: Az ajtó mögött volt a darts pálya, szerencsére a másik irányba hajigálta Bohumil a játékeszközt, esélye sem volt eltalálni, de meglöktem az ajtóval, kissé morcosan állt odébb. A pult mögött kedves Marica, kérdem fényes cseh tudásomat csillogtatva: Tepla jedla?, ami remélem azt jelentette: Meleg étel?. Jön a válasz 2 perben, egy kukkot sem értek, illetve az utolsó szó ismerős: nyemám, azaz nincs. Vasárnap fél kettő, és nyemán. Na mindegy, szemben is van valami, bemegyünk, kecsegtető a hely (senki nem eszik, de van étlap), a helyzet nehezítésére van még egy kérdésem: mozsná platyit euró? Nye mozses. Most se eszünk… Szendvics, Túró Rudi Berlinig.
Berlinben a szállás hamar megvan, a reggeli 20 Euró, az Internet 20 Euró, a levegő 20 Euró. Nem lesz ez így jó. Elmentünk a helyi nyugdíjas klubba vacsizni, korrekt kaják, jó sör. 60 év alatt nincs vendég, csak mi, a falakon giccs parádé, hiába ez a kertitörpék országa! Később újabb magyarok csökkentik az átlag életkort. István fizet: The bill please!, erre kapunk még 2 sört… Cálen bite!- mondom én, erre már a számla jön. Az az érzésem, errefelé az angol nem világnyelv, Pista!
