mandeblog

A következő néhány bejegyzés régi közútas blogom reprint verziója. Mivel kilépek, ezért ide másolom, sajnűlnám őket... 

Ma hazamegyek. A nővérek az utolsókat szúrják. Az értékek javulnak. Reggel a doktornő kettő órára becsüli, hogy kész lesz a zárójelentés és mehetek!

Mindenki teszi a dolgát, de mintha még lassabban menne az idő. Az utolsó kórházi kaják. Meglepő lesz amit mondok, de izlik, legalábbis a főtt étel jó, de sok a zsemle. A dietetikus szerint is, ma megbeszéltem vele, lehet sok zöldséget, gyümölcsöt enni a sok zsömle helyett. Láthatóan örül mindenki, hogy egy épkézláb ember távozik, itt én voltam az egészség mintaképe, az én betegségem smafu. Szerencsésnek érezhetem magam!

Egy vizsgálat maradt hátra, nyaki ultrahang, nincs semmi probléma ott sem, a vizsgálat nagy része digitális videó- és hangvágás, az információ kinyerése a digitális zajból. A UH doki elmehetne profi vágónak bármelyik stúdióba.

A vizsgálat miatt borul az időrendem, ez azért jó, mert kiderül, hogy lehet a menetrendet kijavítani.

Mert mostantól szigorú menetrend szerint kell éljek. Előre is elnézést mindenkitől, de bizony lesz olyan, hogy egyszer csak elkezdek enni, eltűnök szúrni, stb. Valahogy így:

Kelés, mérés, szúrás, evés, futás, mérés, evés, mérés, szürás, evés, mérés, evés, mérés, szúrás, evés, mérés, evés, mérés, szúrás, alvás. Kötött időben. A maradék időmben ráérek.

Elbúcsúztam Gróf úrtól, aki csak koros, mindene kopott, nem beteg. Jöl megvoltunk, szerencsére egyikünk sem volt beteg. Negyven éve cukros. Ennyi nekem is elég lesz. Viszontlátásra az óbudai piacon!

IA értem jött, együtt megyünk haza, nagyon jó dolog.

Itthon vagyok, már az utcán rendetlenkedek, cseresznyét és meggyet eszem a fáinkról. Isteni! Az itthoni menű is isteni.

A cukor témát lezárom, többet ez nem lehet a téma. Derűsen nézek a jóvőbe, ezt fogom tudni kezelni. Elnézést, ha túl részletes voltam az elmúlt napokban, ez a téma volt az életem, és az ipad kiváló fénykép és videó rögzítő eszköz, higgyétek el, sokkal naturálisabb is lehettem volna...

Eltelt egy teljes hét. Lassan minden megszokott. Gróf úrral megegyeztünk, hogy már az is valami egetverően izgalmas dolog, ha felmossák a szobát. Minden idő meszünt, csak az étkezéseket várjuk. Reggeli után fél órával már az ebédet várjuk, aztán a vacsorát. Mint a Tanú-ban. Fontos téma a koszt, szerencsére az jó!

A mai nap poénja: doktornő benézett a számba, és közben okostelefonjával bevilágított, hogy lásson is valamit. Ez már a XXI. század! Tetszettek neki az ios-es alkalmazásaim is, megnézi őket androidon...

Ha a reggel leadott mintáim stimmelnek, holnap este hazaengednek! Próbálom visszafogni magam, mert a cukrom nem ezt mondja, de azért nehéz lesz visszatartani!

Éjszaka beköltözött Károly a szobába. Van pár tünete, de ő nem cukros. Inkább katona-fehérben, ha értitek. Edény fent, edény lent, néha csere.

Alakul a menetrend, egy rőntgen, egy ultrahang, egy labor szerdáig. Ezek már előkészületek az elbocsájtásra, ami most vagy csütörtök, vagy péntek.

Észköz bemuttató: van két tollam. Ebben van az inzulin és adagolója. Egy nagy töltőtollra hasonlit tokkal. IA több ilyen tokot cipel szemüvegnek, mostantól és is, de tollak lesznek benne, átlátszó tintával. Majd konszolidálni kell a két tokot, mindkettő félig üres, de a belső kiképzés ezt még nem engedi. Még.

A nyomorult blog szerkesztő nem tud linket szerkeszteni, a pen gyári oldaláról most mindenki lemaradt...

Károly már megy is tovább, alacsony a nátrium szintje, irány az intenzív.

Akkor pár szót az orvosokról: A főorvosnő, aki beutalt, még alig beszélt velem, így azt gondolom, hogy Dr. Simon Enikő a kezelő orvosom. Ez így kicsit vicces, de tényleg csak gondolom. Majd megnézem a kórlapomat, arra rá van valaki írva. A doktornő fiatal, figyelmes, kedves, teljesen jól tudunk egymással kommunikálni. Amikor bent van reggel és este is levizitel,kérdezzük egymást, ő rólam kérdez, én a betegségről. Naponta egyszer nagyvizit. Nincs túl pörógve a dolog, de vicces. Osztályvezető főorvos szokta tartani, plusz a főorvosnő, plusz két orvos. A tájékoztatás menete ovfo kérdez fo-tól, fo válaszol. Estleg fo tovább o-nak. ovfo sosem szólítja meg o-t. Betegnek csönd. Ma nagy ember jött, ovfo volt a második szint, minden pont úgy zajlott mint eddig, csak egy szinttel feljebb. Gondolom nem helyi sajátosság, most vagyok először kórházban, új. Megnézném mondjuk még egy szinttel, az már kifejezetten komikus lenne.

Az este elszabadult a jókedv, Gróf úr a sevillei borbélyból énekel egy áriát, a folyosó teljes döbbenettel figyel...

Megjött minden labor eredmény, ezek alapján 1-es típusú a cukor betegségem (90%). Ez az én esetemben azt jelenti, hogy   a hasnyálmirigyem kevés inzulint termel, azt mindig pótolni kell. A kialakulásának az okát konkrétan nem lehet megmondani, lehetett egy fertőzés, vagy egy autóimmun jelenség, ami évekkel ezelőtt történt, és nem visszafordítható. A hasnyálmirigy többi funciója rendben. Az inzulin bejuttatása jelenleg csak tűvel lehetséges.

A végleges napi adagok, a szükséges eszközök most kerülnek megbeszélésre, az már biztos, hogy 2 féle inzulin, 2 tűvel, illetve napi 4 szúrással kell számolni.

Lesz még egy mellkas röntgen, aztán, ha jól látom, addig tartanak itt, amíg be nem áll a cukrom az ideális szintre. Direkt lassan próbálják elérni, úgyhogy ez még 2-3 nap minimum.

Még tegnapról lemaradt: leszerelték rólam az infizió interface-t, alias branül, állandó tű az egyik eredben, kis dugóval. Gróf úr ezt nyelte be...

A mai nap végleg lelassult a net az ipadon, wifit kell osztanom a telefonról, de az melegszik ettől. Keveset gyötröm, ne főzze meg az aksit. Megpróbáltam aksi nélkül nem megy a telefon. A köcsög.

Pedig kiváló meccsek vannak mostanában.

A cukrom megy le, aztán fel, aztán le, stb... Semmit nem tudok, a hétvégén idegen orvosok voltak ügyeletben, várom a hétfőt, hátha kapok infókat. Van sok kérdésem, lassan le kellene azokat írni, mert aztán kimarad valami.

Ma a családlátogatásig semmi nem történt, akkor bejártuk a Városligetet. A PeCsa környékén bolha piac lehetett, tiszta szemét a liget arrafelé.

Folyamatosan éhezem, más gond nincs. Van még eg negyed zsömlém, ez az utóvacsi +1 deci tej. Pazar lesz.

Szombat. A hosszú munkanapok után végre hatig alhatok. Mintavétellel imdul a nap, de enyhül a roham, már csak cukor mérés. Ma sorra került a kisújj is.

Kaptam a doktornőtől kölcsön egy könyvet, azt gyorsan kivégeztem, csak hogy el ne felejtsem az adatai:

dr. Winkler - dr. Baranyai: Cukorbetegség

A könyvben arra is választ kaptam, hogy miért az újjakat támadják mindig: más helyeken más cukor értékek mérhetők, és minden erre a pontra van egyezményesen beállítva. A más ponról mért adatokat állandóan viszonyítani kellene, ráadásul az arányok változhatnak, szóval gyakorlatilag lehetlen. Olyan ez mint a qwerty billentyűzet. Van jobb, de valójában a váltás lehetetlen.

Ma a várakozás napja van, csak vegetálunk Gróf úrral. Beszélgetünk mindenféléről, jó társaság, és tud csöndben is maradni. A Honvéd férfi kórusban volt énekes, bejárta a világot, kultúrember, elégedettek vagyunk egymással.

Beszereztem egy alkalmazást ipad-re, minden mostanában fontossá vált adatot rögzíteni lehet vele, a cukoromra már zöld színt mutat, viszont még járkálnom kell szerinte a kórházban 5 kilométert. Hát ez nem tűnik reálisnak. Persze futhatok is, de akkor a terepruhás gyakorlóban járkáló biztonsági őrök (mivel a honvédség nem őriz objektumokat, ha jól tudom) biztos megjegyzik az arcomat...

Délelőtt esett, tehát most is dög meleg van, és sok pára. Lihegünk. Az inzulin adag nem változik, magamnak szúrom. Várom a családot...

Kimentem eléjük a trolihoz, hát régen hiányoztak ennyire. A lányoknak teszik a labirintus, befelé megtanulták az utat, kifelé már el is vesztek. A hiányzó 5 km-ből a városligeti tó körül teljesítettünk 2.5-et, ez majd látszani fog a cukron. Megbeszéltük a gyerekekkel, hogy mit fog jelenteni a bajom az életünkben, ők jobban aggódnak, mint én.

Este az eddigi legalacsonyabb a cukrom, alakul. Még megnézem a meccset, aztán várom az enyhülést, még mindig elképesztő a meleg. Holnap lehül az idő remélem.

Már nem számolom a vérvételeket, a cukor méréseket. A cukor mérés ujjbegyekbe bökéssel indul, viccesen kis mennyiség vér elég hozzá, nulla seb, de az ember érzi utána. Mostanra minden ujjam érzékeny, az ipad is egyre keményebb. Talán a Twist Olivérben volt, hogy a zsebtolvajok újjait felsebezték, hogy érzékeny legyen, így javítva a matatás hatékonyságát a zsebekben. Nos lassan én is mehetek zsebet tolvajlani.

Az új szobatársam Gróf úr, egy idősebb úriember, ő a székletével küzd. Vicces jelenet volt, amikor este gyógyszer helyett a kanül lezáró kapukját vette be. A nővér kicsit kiakadt, de utána járt, nem lesz baj, a széklet probléma megoldja. Reggel nevetve mesélte, hogy kicsit rücskös volt és kemény, de a mai gyógyszereknél nem volt nagyobb, és nem volt keserű.

Ma úgy tűnik vége a kisérletezésnek, kezd rendeződni a helyzet, beáll a rend: napi 6 kaja, meghatározott időpontokban, meghatározott szénhidrát bevitellel, inzulin naponta háromszor, egyelőre. Mától magamat szúrom hasba, így már látom a tűt, nem kicsi.

Kaptam olvasni valót a betegségről, azt lapozgatom.

Gróf úr cukra alacsony, folyamatosan etetik. Azért éhes vagyok...

Este már maganak szúrtam az inzulint, tréfásan hasba szúrom magam, nyomok, várok, kihúzok. A nővérnek jobban megy...

Éjjel háromkor mérés. Fél hatkor mérés és vérvétel. Egy kémcsőnyi vizelet.

Reggel jön egy nővér és csodálkozik rajtam, mit keresek itt. Hát betévedtem. Megenyhül és küld reggelit. Pazar! 2 barna zsemle, lapsajt, ráma. Már rámfért, elmajszolom. Újabb nővér inzulinnal, legközelebb várjam meg az inzulint a kajával. Ok, igazodom.

Levente is kap egy tockost, mért csenget (kérték rá), sebaj. Tanuljuk a helyet.

Ebéd: gombaleves, piritott máj, petrezselymes krumplival, uborkával. Előétel inzulin persze. Azért meglepődtem. Semmi különlegesen ehetetlen, ehelyett egyszerű étel. Hol a diéta?

Ebéd után átraknak egy másik szobába, kétszemélyes, majd este lesz társam. Ebéd után jön a diatetikus, és oktat. Teljesen meglepő amit mond. Bármit lehet enni, csak megfontoltan, előre tervezve. A cukrot mondjuk nem javasolja, de azt lehet pótolni ma már. A szénhidrát pedig kell. Meg kell ismerni, tudni kell az adagot, de kell. Persze sok mindent csak érintőleg, de a dolog nem lehetetlen! Menni fog ez.

Jön a doktornő is, kisérlet indul, a vacsi felét ne egyem meg, cserébe reggel diagnózist tud felállítani. Nem gond.

Most este nyolckor már nem vagyok ebben biztos. Mint a farkas. Egy egész zsemlét megspóroltam, de kezdek éhezni.

Járt bent anyám, nővérem, hoztak egy kis hazai olvasni valót. Akkor azt eszem meg!

Reggel IA hozott egy ventillátort, így egész rendben vagyok. Lassan hülni fog a szoba, csak meg ne fázzak!

Előzmények:

Már több mint egy hete valami vírus miatt otthon voltam, de nem lettem jobban.

Péntek délután ezért a doktor elküldött laborba. Sietség nem lehet, a labor legközelebb hétfőn reggel fogad, kedd délután már volt eredmény, de azt ma szerdán nézte meg a doki. OK, táppénzes papirok, stb. Azért menjek már be a dia(eddig megvan, a többi betüre nem emlékszem)-ra! A beutalóra ráírta sürgős. Telefon a szakrendelőbe, kérek időpontot, de sürgőst! OK, mostra van időpont.

A szakrendelőben Szilágyi doktornőhöz kavarodunk, aki mér egyet, aztán csak annyit mond: korház. Ha most elindulok, akkor 1 nappal rövidebb. Kb 1 hét. A Margit kórház, vagy a Honvéd, akkor Szilágyi doktornő lesz a kezelőm. Pontos nevét most sem tudom, de már 4 perce ismerem. Kellemes doktor, nem igazán értem jól, de mindig így van a doktorokkal. Ráadásul főorvos, és később az ő betege leszek, mivel ez a cukor dolog már elkisér egy darabig. Ok, hajrá Honvéd. Illetve volt MÁV. Haza megyünk IA-val, csendben bepakolunk, aztán gyerünk.

Az Állatkert mellett a korház. Egy komplett labirintus, a portán valami ilyen: ott be, aztán sokat előre, ott ki volt írva (szó szerint ezt mondta!), aztán ott majd segítenek! Szerencsére tényleg segítettek, mert a porta nem volt toppon! Check-in, majd újabb tájékozódási verseny. A osztályra is felvesznek, II. bel, 105-ös szoba.

Négy ágy, egy ember. Levente is ma jött, előkészítik az Amerkai útra, agyműtétje lesz. Vidám. Ahhoz képest egyébként tényleg...

IA-t kikisérem, a labirintust megfejtettem, a lift, amire órákig vártunk befelé, közvetlen a lépcső elött vant, van még mit optimalizálni.

Nővér jön, adatokat vesz fel, nincs semmi gond, mindent gyorsan megold.

Jön az ügyeletes doktornő is, adatok, vérnyomás, mindenhol keresi, mi az ami fáj, de nem fáj, a múlt heti gyógyszerek érdeklik. Elrendel egy adag inzulint és egy vacsit infúzió formájában.

Nővér hamar jön a szettel, most csöpög belém életem első adagja. Bár epreset kértem, gyanús, hogy ez vanilia, nem piros. Az inzulint a vállamba kapom, azt nem is éreztem.

Hát itt tartok most. első nap mérleg: 2 vércukor mérés, 1EKG, némi kopogtatás, 1 vérnyomás, sok papír.