Szombat. A hosszú munkanapok után végre hatig alhatok. Mintavétellel imdul a nap, de enyhül a roham, már csak cukor mérés. Ma sorra került a kisújj is.
Kaptam a doktornőtől kölcsön egy könyvet, azt gyorsan kivégeztem, csak hogy el ne felejtsem az adatai:
dr. Winkler - dr. Baranyai: Cukorbetegség
A könyvben arra is választ kaptam, hogy miért az újjakat támadják mindig: más helyeken más cukor értékek mérhetők, és minden erre a pontra van egyezményesen beállítva. A más ponról mért adatokat állandóan viszonyítani kellene, ráadásul az arányok változhatnak, szóval gyakorlatilag lehetlen. Olyan ez mint a qwerty billentyűzet. Van jobb, de valójában a váltás lehetetlen.
Ma a várakozás napja van, csak vegetálunk Gróf úrral. Beszélgetünk mindenféléről, jó társaság, és tud csöndben is maradni. A Honvéd férfi kórusban volt énekes, bejárta a világot, kultúrember, elégedettek vagyunk egymással.
Beszereztem egy alkalmazást ipad-re, minden mostanában fontossá vált adatot rögzíteni lehet vele, a cukoromra már zöld színt mutat, viszont még járkálnom kell szerinte a kórházban 5 kilométert. Hát ez nem tűnik reálisnak. Persze futhatok is, de akkor a terepruhás gyakorlóban járkáló biztonsági őrök (mivel a honvédség nem őriz objektumokat, ha jól tudom) biztos megjegyzik az arcomat...
Délelőtt esett, tehát most is dög meleg van, és sok pára. Lihegünk. Az inzulin adag nem változik, magamnak szúrom. Várom a családot...
Kimentem eléjük a trolihoz, hát régen hiányoztak ennyire. A lányoknak teszik a labirintus, befelé megtanulták az utat, kifelé már el is vesztek. A hiányzó 5 km-ből a városligeti tó körül teljesítettünk 2.5-et, ez majd látszani fog a cukron. Megbeszéltük a gyerekekkel, hogy mit fog jelenteni a bajom az életünkben, ők jobban aggódnak, mint én.
Este az eddigi legalacsonyabb a cukrom, alakul. Még megnézem a meccset, aztán várom az enyhülést, még mindig elképesztő a meleg. Holnap lehül az idő remélem.
