Utolsó nap.
Korán kelünk. A lefekvéshez képest. Délben elhagyjuk csomagostul a szobát és már a reggeli is megvolt!
Nagyon nagy név az előadók között: Mark Russinovich, a Sysinternals egyik oszlopa. Ez megnézzük. A negyedik percben nem tudom követni, Gyuri büszkén koncentrál. Már ő is csak a poénokat figyeli. Uccsó ebéd, zacskós kaja. A rendszeres látogatók már láttak ilyet, mi csak most. Vegyünk a kóser zacskóbol is! (A kóma tetőfoka: elfelejtünk kóser kaját megunkhoz venni.)
Fogunk egy taxi-t, és eredeti FC Barcelona pólót keresünk. Irány a stadion. Itt mindenféle póló, de van még egy feltétel: 14 Henry legyen rajta a felirat. Na ilyen még itt sincs, de ott a boltban nyomtatnak. Röpke fél óra és van teljesen frankó póló.
Reptér. A check-in csak automatánál - szól a bakter. Kezdődik. Beállunk az eslő sorba: automata. Barátságos szoftver, de azért két albakter is segít egy rakat informatikusnak kezelni. Bravó! Én jövök, nem megy albakter jön, megismétli, amit én tettem, nem megy. Akkor én (és egyből Gyuri is) mehetünk jegy nélkül is a Check-in-hez a második sorba. A pultnál lesz jegyünk, kivételként.
Bóklászunk röpke 90 percet. A gépre mindenféle náció informatikusai várnak. Gyakorlatilag egy levezető teltházas előadás még beleférne.
A gépen Gyuri már megint alkot. A jegye olyan helyre szól, amit már másnak is eladtak. Minden stimmel a jegyen. Mind a kettő ugyanoda szól, csak a név más. Csak nem számítógéppel készültek ezek a jegyek?
Éjfelkor már otthon vagyok.
Király volt!
